(Az utóbbi években sikerült ezzel szinte egy új megélhetési forrást létrehozniuk, elviszik egy évben az embert jogtalanul kétszer-háromszor, és a kártérítési összegekből egy havi 120.000-es jövedelemnek megfelelő összejön, persze a politikai hatalomnak ez nem számít, úgyis az adófizetők pénzéből fizetik ki).


Néhány gondolat a múlt pénteki magyargyűlölet elleni tüntetés kapcsán

A pozitívumok:

- Nem voltunk kevesebben, mint az ellentüntetők. Sőt! Csak az a kérdés, hogy ha mi a magyargyűlölet ellen tüntettünk, ők meg a mi tüntetésünk ellen, akkor ők miért is vonultak ki? A magyargyűlölet fenntartásáért?

- Tomcat „lánc-tüntetést” bejelentő stratégiája is bevált abban az értelemben, hogy sikerült a rendőrséget jól megjáratnunk, és az ellenünk állandóan alkalmazott kettős mérce bemutatására is kiválóan alkalmas eseményt összehozni. A jogvédőknek igazi csemege lesz ez a nap.

Mivel elég nagy a lelkesedés emiatt a köreinkben, ezért itt érdemes egy pillanatra megállnunk, és elgondolkoznunk. Ha sikerülne a mai gyakorlatot felszámoltatnunk, és végül a lehető legliberálisabb gyülekezési szabályzást elérnünk, hogy vonulgathassunk, ahova csak akarunk, és amikor csak tetszik, akkor vajon célhoz értünk? Mert ettől még semmi nem változik feltétlenül, mint ahogy a Kossuth téri folyamatos tüntetés sem érdekelte a hatalmat, ahogy azt Gyurcsány előre meg is mondta, (és ha végül ezt megunva „békésen” be akarnánk vonulni mondjuk az országházba, fülön csípni a hazaárulókat, hogy valami végre már történjen, akkor nyilván megint csak az erőszak kérdésével találnánk magunkat szembe), viszont ha egyszer fordul a kocka, akkor jól feladtuk a labdát az antifasisztarasszistaellenesbuzidrogosliberális csürhének, hogy erre hivatkozva állandóan az utcán szerepeljen. Ne feledjük: nekünk nem azért kell a jelenlegi rendszer ellen fellépnünk, mert jogunk van hozzá, hanem mert elveszejtik az országunkat. Nem az a legfontosabb, hogy egy hatalom mennyire toleráns az ellene fellépőkkel szemben, hanem hogy az adott nemzet – melyet kormányoz – érdekében ténykedik-e vagy sem! És ez látványosan nem abban ténykedik. Ezért kell megállítanunk mindenképpen!

- A Szabadság téri szovjet fallosz is magkapta a magáét szerencsére. Az égiek egyetértésüket az utána megjelenő szivárvánnyal fejezték ki (igenis ez egy csodálatos jelenség, ne adjuk már oda a buziknak zászló gyanánt, mint ahogy a meleg szót se a degenerációjuk meghatározására!).

Gyurcsány helyszíni interjújából pedig kiderült, hogy ő Csipkerózsika. Hisz úgy tűnik, végigaludta a 45 év bolsevizmust, és kizárólag a fasizmusra emlékszik. Nála már csak a zsidóseggnyaló volt német kancellár szerepelt szánalmasabban.
 

A negatívumok:

- Tomcat túl gyorsan otthagyott minket a Hollán Ernő utcában, és elvonult a Kossuth térre, pedig még „pezsgett” a hangulat. De mi azért a „végsőkig” kitartottunk, sőt, kb. húszunknak még a „rendőrzsenik” által „hermetikusan” lezárt antifák közé is sikerült besétálnunk, felkínálva nekik a hőssé (vagy mártírrá) válás lehetőségét. Sajnos nem éltek vele. Viszont a kicsit megkésve észbe kapott készenlétisek egy kis vegzálásra azért nem sajnálták az időt. Felírtak. Ki tudja már hányadszor. Sebaj.

- A tavalyi Erzsébet hídi tüntetés tapasztalatát megerősítve bebizonyosodott, hogy a rendőrség csúnyán visszaél azzal, ha mi „békések” vagyunk, és nem „ütünk” vissza. Ilyenkor mindig begyűjtenek jogtalanul egy csomó embert köztük lehetőleg a „nagy neveket” (az utóbbi években sikerült ezzel szinte egy új megélhetési forrást létrehozniuk, elviszik egy évben az embert jogtalanul kétszer-háromszor, és a kártérítési összegekből egy havi 120.000-es jövedelemnek megfelelő összejön, persze a politikai hatalomnak ez nem számít, úgyis az adófizetők pénzéből fizetik ki). Ezzel szemben október 22-én a Nagymező utcában, vagy március 15-én Józsefváros utcáin alig tudtak összefogdosni néhány járókelőt. Én már az „első bálozókkal” ellentétben úgy vagyok vele, hogy inkább azt szeretem, ha nem tudnak elkapni. Hát ez most nem erről szólt.

A hétvégén sikerült az eddigi ellenem folyó hatósági eljárások mellé egy újabbat begyűjtenem, úgyhogy a hétfői napot a postán kellett kezdenem, feladtam egy levelet, melyben megkifogásoltam az I. kerületi Rendőrkapitányság szabálysértési határozatát, amit még szombat hajnalban a Gyorskocsi utcai Intézményben hirtelen összeült „rögtönítélő hatóság” hozott. Az egész Clark Ádám téri történet egy bohózatba illene, csak kár hogy tönkretették vele a péntek éjszakámat. Az „akció” olyan „profi” volt, hogy most még az emlékezetes Gesztenyés kerti nagy kártérítési pernél is komolyabb ügyre számíthatnak a rendőrség vezetői. A március 15-e miatti, és a most pénteki elhurcolásom kapcsán ellenem indult eljárások során megjelent egy számomra új elem. A hatóság az unott és fárasztó rendőrségi kihallgató tisztek helyett bevetette a „csinos és kedves rendőrhölgy” stratégiát. Hátha azoknak jobban megered a nyelvem? Persze lehet, hogy ez csak összeesküvés-elmélet, és az egész csak véletlen, de azért érdekes.
Szóval este a Clark Ádámon bekerítettek közt voltam, egy fél óra értelmetlen ácsorgás után odajött egy csapat rendőr, – élükön azzal, aki már a Hollán Ernő utcában is igazoltatott, és egész normálisan elbeszélgettünk – és egy rabomobilba invitáltak „szívélyesen”, még meg is bilincseltek – ennyit a „jó fej”-nek tűnő rendőrökről. Aztán a szokásos rabosítási adminisztráció. Majd cellába föl, aztán ügyvédhez le, aztán megint föl, majd kihallgatásra le, majd megint föl, aztán határozathoz le. Hajnali kettőre a két rendőrhölgyből álló „tanács” megszült ellenem egy 40.000 Ft-os bírságról szóló határozatot „jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség” címen, aztán három körül kiengedtek. Eddig még nem hallottam, hogy más is kapott volna valami végzést – bár lehet, hogy csak nem jutott el a híre hozzám – bár a Gyorskocsi utcai „VIP szállóba” is csak egyedül engem vittek (úgy látszik nekem sikerült már „kiverekednem”, hogy külön elbánásban részesítsenek). 

Na mindegy. Folyt. köv.

Budaházy György