A somogyi vitéz nagybányai Horthy Miklós szakasz magyar gárdistái nevében köszöntök minden résztvevőt azon a megemlékezésen, amelyen megyénk hős katonáira emlékezünk ma.

Minden egyes alkalom, minden egyes múltbéli nemes esemény megérdemel annyi figyelmet és összefogást, hogy megálljunk néhány percre, és némán a múltba nézve meglássuk azok arcát, tetteit és halljuk szívverésüket, akik az utat taposták előttünk.
Közösen, képletesen mondva kéz a kézben, erősödő egységben, az ő becsületüktől, kitartásuktól átszellemülten, emlékezetüktől vezérelve, legyen erőnk, tovább taposni azt a nem könnyű magyar utat, amit a Jóisten kijelölt számunkra.

Nagy szükség van hőseink szellemére harcukat tovább harcolni, becsületüket megtartani, ezáltal a Magyarságunkat, a múltunkat megőrizni, mind magunk, mind a gyermekeink és az eljövendő nemzedékek számára.

Mégis szinte egyedül állunk ma itt. Mondhatni csak azok vannak mellettünk, akikre ugyanolyan méltatlanul néznek, akiktől éppúgy megtagadják az emlékezés jogát, a haza múltjának méltó elismerését.

De mi, akik ezt a ruhát hordjuk, akikben ez a szív dobog, akikben ez a büszke magyar vér csorog, a legnagyobb ellenszélben és káoszban megtaláltuk egymást, és megtaláltuk múltunkat. Ez által a kibontakozó egység által fogunk erősebb és biztosabb közös jövőt építeni, azon igaz magyarok emlékére is, akik már megharcolták életük csatáját. Harcuk és szellemiségük kivívta tiszteletünket, erőt és bátorságot ad számunkra. Kérem a Jó Isten segedelmét további utunkhoz, a Magyar Gárda összes gárdistája és az egész igaz magyarság számára.

Hiszek, egy Istenben Hiszek egy Hazában hiszek egy Isteni Örök Igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.

Köszönöm hogy meghallgattatok.

A koszorúzáson részt vett a helyi jobbik elnöke, aki a Somogy megyei gárdakapitánnyal együtt tette tiszteletét az emlékműnél, emlékezett meg a Magyarországon és Európában szinte egyedülállóan kimagasló hőstetteket végrehajtó 44-esek szobránál, akikre méltán lehetünk büszkék, mert példaértékkel bírnak minden igaz magyar nemzettestvérünk szemében.

Ha valakikre fel lehet nézni és példaképnek lehet tekinteni a nemzeti öntudatunk erősítésében és a hazához való hűségükben, hát rájuk fel lehet: a somogyi 44-ES „ROSSEB BAKÁKra”.

Krukk József
gárdista
Somogy megye

A 44-es gyalogezred története:

A kaposvári császári és királyi 44. számú „Albrecht főherceg” sorgyalogezred emléknapjára.

A k.u.k. 44. gyalogezredet, ezt a magyar katonai dicsőségnek oly sok babért termő alakulatot Marchese de Clerici alapította
1744-ben Milánóban.
Az ezred létrehozását a spanyol örökösödési háború indokolta, így az ezred még alapításának évében át is esett a tűzkeresztségen a véres cuneoi ütközetben. Ezzel a csatával indult a dicső ezred vérrel és dicsőséggel körített 174 esztendős története.

Az ezred 1747-ben Magyarországra érkezett, a porosz háború időszakában először Schweidnitz ostrománál tűnt ki, de igazi oroszlánkörmeit a leutheni csatában mutatta meg, ahol eldöntötte a csata sorsát!

1758-ban a hochkircherni csatában szinte teljesen elvérzett az ezred, maga a parancsnoka, báró Valentiniáni ezredes is hősi halált halt!

A feltöltött ezred 1788-ban a Délvidékre került, ahol oly dicső módon tüntette ki magát, hogy II. József személyes látogatásával tisztelte meg a katonákat.
A Napóleon elleni háborúk során új dicsőséget jelző babérlevelek kerültek az ezred koszorújára. Dicsőségüket hirdeti a lodi híd hősies védelme, ahol Napóleonnak személyesen kellett gránátosai élére állni, hogy áttörhessék az ezred ércfalát.

1809-ben Károly főherceg vezetésével Aspernnél verik vissza Lannes francia marsall seregeit, az itt tanúsított hősi küzdelem emlékére, amelyet Euilingen faluért vívtak, május 2-a lett az ezred emléknapja.

Dicsőségüket emeli wagrami szuronyrohamuk, ahol lőszerük fogytával is vitézül csillogtatták a magyar katonaerényeket. Ebben a csatában kapta meg a legnagyobb katonai kitüntetést, a Katonai Mária Terézia Rendet Portner Lipót őrnagy, az alakulat későbbi parancsnoka.

A lipcsei „népek csatájában” a connenvitzi híd elfoglalásával állított újabb emléket a magyar katonaerényeknek!

Az 1848-as forradalom után az ezred Itáliában harcolt a császári-királyi csapatok közt, de gránátos zászlóalja a magyar szabadságharc honvédseregét erősíti.
A custozzai győztes csata után a magyarokat különben nem kedvelő Albrecht főherceg tábornok önként vállalta a hadi erényeket diadalra vivő ezred ezredtulajdonosi tisztségét!
Ennél nagyobb kitüntetés a magyar harcoló csapatokat nem érhette a kiegyezés előtt!

1866 a porosz hadszíntéren éri a dicső sereget, mely Sadowánál komoly harcászati sikert ért el, majd Bosznia 1878. évi okkupációja során Mostar véráztatta erődjét szállják meg.

Az 1914-ig terjedő békeidőszak a felkészülés és a technikai forradalom jegyében zajlik, az ezred elveszíti díszes, magyaros ruháját és színeit, a magyaros jelleget a gépi háború előszelében már csak a „medvekörmös” újhajtóka és a magyaros szabású szürke nadrág képviseli.

A világháború kitörése után először a szerb arcvonalon vetik be a dicső sereget, mely Somogy hős fiait egybegyűjtve, megindul a magyar katonai dicsőség véráztatta Golgotájára, mert 4, vadban és vérben töltött kemény esztendő következik, melyet a bátor 44-esek a szávai áttörés kierőszakolásával, majd a horozanna-wielki borzalmas tűzviharban előretörve 14 ágyút zsákmányolnak.

Az orosz támadás után a Kárpátokon átkelve Piaskiig törve előre, elfoglalják Jelanovát, éket vernek az ellenség soraiba, majd meghódítják Stary Sombort, ahonnan parancsra sem akarnak visszavonulni!

A dicsőséges „rosseb ezred”, ahogy a somogyi bakák jellegzetes káromkodására utalva nevezték már ezidőben az sereget, a Kárpátok hágóira vonult, ahol a létfontosságú Ung völgy birtoklásáért vívott ádáz harcokat, biztosította az oroszok által három oldalról átkarolt Cserenka magaslatot, majd fogadva ezen tettükért Ferenc József császár és király személyes jókívánságait, énekelve mentek a Matin hegy ostromára, ahonnan kiverték a négyszeres túlerőben lévő elit szibériai lövészhadosztályt.

1917-ben, az aljas oláh orvtámadáskor a „rosseb bakák” Erdélybe vonultak, ahol német alárendeltségben kergették ki az aljas rablóbandákat.
Az utolsó magyar király, IV. Boldog Károly, kiemelte, hogy a német szövetségessel szembeni legnagyobb megtiszteltetés, hogy kardjuk alá rendelheti az ő régóta bevált gárdaezredét!

Az erdélyi Kárpátok bércei közt az ezred ércfalán zúzódott szét az orosz támadás, és ezzel a román hadsereg sorsa is megpecsételődött!

1918 márciusában az olasz hadszíntérre került a már megfáradt, kivérzett ezred, ahol még egyszer megmutathatta Itália hegyeinek, hogy a magyar katona a megelőző 50 évben sem felejtette el a harcot!

A piavei átkelést a 44-esek rohamcsapata tette lehetővé, mely elfoglalta az uralgó magaslatot, a Montellót!
Az ezred a világháború alatt 10 ezer fős véres veszteséget szenvedett, elveszítve eredeti létszáma ötszörösét, és közülük estek a legkevesebben fogságba, az összes hadviselő fél összes ezrede közül!

Ez a véres veszteség is hozzájárult ahhoz, hogy Somogy ma is legritkábban lakott megyéje Csonka-Magyarországnak.

A háború végeztével a hazatérő hősök, akik kezéből a Károlyi- kormány árulása kicsavarta a fegyvert, szembesülhettek anyahelyőrségük szerb megszállásával, és amikor lehetőségük támadt rá, belépve a Vörös Hadseregbe, biztosították a Dráva vonalát, hogy a dicsőséges felvidéki hadjárat katonáit a szerbek ne támadhassák hátba.
Amikor nagybányai Horthy Miklós altengernagy úr Nemzeti Hadserege Siófokra települt, az ezred veteránjai százával álltak a nemzeti lobogók alá, hogy még egyszer, utoljára szolgálhassák Hazájukat és megszüntetett ezredük emlékét, melynek vérben és dicsőségben elmúlt 174 éve alatt olyan hősiesen harcolt, hogy a Monarchia összes alakulata közül a második legtöbb vitézségi érmet szerezte, összesen 8480-at.

Ma sajnos már csak kaposvári szobruk őrzi emléküket, és az a több ezer földbesüllyedt katonasír, amely a végtelen ukrán pusztáktól az olasz Karsztig, a Mostari vártól az Ung völgyén át német és francia falvak határaiban őrzi Somogy hős fiainak emlékét, akik vesztettek ugyan csatát, de soha nem győzettek le, akik vonultak bár vissza, de soha nem menekültek, és akiket az sem tudott megtörni, hogy az orosz hadvezetés hangszórókkal akarta megtörni legendás elszántságukat, azt kiáltva feléjük, Rosseb bakák, ti legyőzhetetlenek vagytok, de mi kifogyhatatlanok!

A beszámolót készítette: Csicsai László, gárdista jelölt

A kapitány és a Jobbik helyi vezetője

A somogyi szakasz

Vendégek a szomszéd megyéből

Egy, a 44-esek közül