Jelen levél megírására az ún. "antifasiszta civilekkel" való szolidaritása késztetett. Tudja, azokról a "civilekről", gyurcsányokról, hornokról és szanyikról beszélek, akik egy nem létező, sőt, a falra általuk festett ellenség ellen tüntettek. Akik gyalázatos kormányzati teljesítményük elől menekülve végső kétségbeesésükben már csak nácizni és fasisztázni tudnak. Szánalmasak, mint ahogy szánalmas az is, aki ehhez asszisztál. Mint például Ön, Sólyom László.

Zavart léptekkel elsétált a tetthelyre, zavartan bazsalygott a kamerákba és nagyon, de nagyon aggódott a szélsőségesek miatt. Amikor persze megkérdezték a konkrét ügyről a véleményét, nem válaszolt, mondván nem ismeri a részleteket. Azt hiszem, Sólyom László, Ön itt átlépett egy határt.

Mi ellen is tiltakozott, ha azt sem tudta, mi történt? Talán valaki a nagyvilágból megcsörgette a telefonját és utasítást adott? Esetleg nem
szeret kimaradni egyetlen egy nácizásból sem? Kinek akart megfelelni ennyire? Vagy kedvet kapott Gyurcsány Ferenctől a hazudozáshoz? És ha árnyékra ilyen könnyen ugrik, akkor miért nem emelte fel a szavát akkor, amikor tényleg kellett volna? Miért nem kérte számon izraeli kollégáját, Simon Pereszt botrányos nyilatkozata után? Miért nem kérdezte meg az OCÖ-vezetőktől, mit szándékoznak tenni a cigányság bűnöző tömegeivel? Miért nem csapott az asztalra, amikor 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre? Miért nem aggódott a demokráciáért, amikor kiderült, hogy a kisebbik kormánypárt elnökválasztása során csalás történt? A nem létező fasiszták helyett, miért nem aggódik inkább azokért a magyar fiatalokért, akik munkahelyet, lakást, autót és legfőképp gyermekeket szeretnének, de esélyük sincs rá azon a Magyarországon, amelynek Ön az első embere?

Szánni való bohócunk, gátlástalan bolondunk, hiú paprikajancsink eddig egy volt. Az Ön antifasiszta flashmob-ja révén immár kettőt tart el az ország. Szégyellje magát!

2008. április 15.

Vona Gábor
A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda Egyesület elnöke