De mi most nem kevesebben, hanem ugyanannyian voltunk. Mindkét oldalon 1000-1200 ember (más források szerint 2-2 ezer ember, de mindegy - a szerk.). De míg a mi tüntetésünket egy magánember szervezte, néhány szerény anyagi lehetőségekkel bíró szervezet segítségével, ezzel szemben az övékét az országot szétrabló, korlátlan anyagi lehetőségekkel bíró MSZP, a kapcsolatitőke-bajnok SZDSZ, a hisztériázó antifasiszták riadólánca és a csaknem teljes magyarországi sajtó, amely napok óta másról se harsogott, mint arról, hogy mindenki jöjjön, mert veszélyben a demokrácia. Csak gondoljuk el, hány telefonszámra ment szét az MSZP tüntetésre felhívó SMS üzenete, ha még édesanyám is kapott belőle. Ez az "apró" kis súlycsoportbeli különbség azonban egyenlő számú résztvevőt hozott.
Ennyit az antifasiszta hisztizők társadalmi támogatottságáról. Fényes győzelmet arattunk, barátaim. Nézzétek a lakájmédiát: némi utóvédharc után lassan visszavonul, meghunyászkodik. Már nem ünnepli olyan harsányan a "győzelmét". Egy kicsit még örülnek annak, hogy Gyurcsány szövegírói milyen jókat írtak erre a napra, még náciznak egy kicsit, de aztán hazamennek, és tovább csikorgatják a fogaikat. Mert megint nem sikerült. Igen, és nem is fog. Ha beszóltok, mi visszaszólunk, ha patkánykodtok, visszapatkánykodunk, és ha a hazánkra törtök, azt megkeserülitek.
Szóval itt vagyok, ragyogok. Csak egy kicsit megfuvaroztattak a pékek. Nagyon rendesek voltak, nem bilincseltek meg, jól elbeszélgettünk, több is volt közülük, aki zsidózott, és csak egy picit hazudtak az előállításomról készült jelentésben is. Blogin és mások sorsáról sajnos nem tudok, de minden jel arra mutat, hogy célzatosan törekedtek az ismertebb emberek "begyűjtésére", mert mind bennünket, mind Budaházyt, Gonda Lászlót, Novák Elődöt összeszedték, illetve lendületből még egy csomó járókelőt is, akiknek semmi közük nem volt semmiféle tüntetéshez. A XIII. kerületi rendőrségen együtt töltöttem az estét három tizenhét éves skinhead gyerekkel és egyikük barátnőjével, akik elmondták, hogy nem is tudtak a tüntetésünkről, csak a Bástya kocsmába tartottak, amikor a rendőrök egyszer csak valami kordon mögé parancsolták őket, aztán megbilincselték őket azzal az indokkal, hogy a kordon mögé menni nem szabad. Később eljárás indítása nélkül szabadon engedték valamennyiüket, hát igen, a yard néha téved, de tessék elfogadni, hogy aki kimegy az utcára, azt bármikor bevihetik. Mondtam nekik, hogy első útjuk a Belgrád rakpart 5-be vezessen, és tegyenek panaszt az ügyeletes ügyésznél.
Hogy az utcán mi és hogyan történt, ki-ki elolvashatja az ízlése szerinti hírportálon. A Bombagyár Blogtelevízió felvételeit a hétvégén összevágjuk Bloginnal. Megtekinthetitek, hogyan zajlott le tényleg békésen és kultúráltan az állítólagos fasiszta provokáció. Bár készültem egy rövid beszéddel, feleslegessé tett mindent egy szerény, idős zsidó nénike, aki eljött közénk, hogy elmondja, hogyan állt 1944-ben, hét évesen a német géppisztolyok előtt, de mégis szereti ezt a hazát, és azoktól fél, akik odaát gyűlölködnek. Ezután csendben, egyetlen zsidózás, egyetlen anyázás nélkül átvonultunk a Hollán Ernő utcába, és láss csodát: bemehettünk. Nem csak az utcába, a boltba is. És kaptunk jegyet, igen. Hungarica koncertjegyet. Merthogy mindig is kapható volt a boltban, ellenben egyesek állításaival.
Aztán kiröhögtük a közénk ténfergő Horváth Áládárt, és kiderült, hogy ávós a biciklim. Megismételhetetlen felvételek csak a Bombagyár Blogtelevízión.
Ezután pedig kezdetét vette jogtechnikai kísérletünk, amelynek során zsinórban jelentettünk be tüntetéseket a BRFK éjjel-nappal működő panaszirodáján, amelyeket tíz-húsz perccel később meg is kezdtünk. A Kossuth téri első tüntetés nyugodt, jó hangulatban telt, rendőri beavatkozás nem történt, Gonda Laci hangosítós kocsijáról szidtuk egy kicsit a kormányt, meg valakit, aki egy percre felbukkant a Parlament tetőszerkezetén. Itt Frőlich Károly őrnagy - és nem Péter, mert a tegnapi beadványmintában elírtam, elnézést - félrehívott, és megkért, hogy a tüntetések maradjanak a bejelentés szerinti napirendnél, és akkor nem lesz baj, "máskor is volt már, hogy megkésett bejelentéseket elfogadtunk." Frőlich úr tartotta is a szavát egy darabig.
A Szabadság téren 19 órakor kezdődő második tüntetésünk előtt néhány perccel ismeretlen személyek feltépték a ruszki emlékmű kordonát, berohantak, és széttaposták a kommunisták koszorúit. Micsoda gyalázatos tett. Még szerencse, hogy a tüntetés csak egy perccel később kezdődött, mert különben felelős lettem volna ezért. Szerencsére az ismeretlenek (mert én bizony fel nem ismerem őket) ismerték az órát. A Szabadság téren kaptunk egy kis esőt, viszont cserébe pár perc múlva gyönyörű szivárványt is.
A Szabadság térről a Roosevelt (bocsánat, Széchenyi) térre ment a tömeg. Útközben találkoztunk a "békés többség" egy képviselőjével, aki autóval hajtott a menetbe, többeket elsodorva. Csak egy, a kerekek alá akadt bicikli akadályozta meg, hogy súlyos sérülést okozzon. Az autót egy zsidó nő vezette, azonnal lezárta az ajtókat, feltekerte az ablakot, és amint a biciklit kihúzták a kerekek alól, padlógázzal repesztett a rendőrökhöz elsírni, hogy mi megrugdostuk a kocsiját, és még le is zsidóztuk. Hamarosan közöljük arcképét, kocsija képét és személyes adatait, mert természetesen nem hagyjuk annyiban. A Bombagyár kamerája az eseményeket végig rögzítette.
A Roosevelt térre érkezvén azt az információt kaptam, hogy a rendőrök le akarják zárni a Lánchidat. Ezért a tüntetést idő előtt berekesztettem, s ugyanúgy, mint a korábbiakon, oszlásra szólítottam fel a jelenlevőket. Mellékesen megjegyeztem, hogy 21 órakor a Clark Ádám téren lesz egy bejelentett tüntetés, illetve az Erzsébet hídon is lesz egy, amit Novák Előd jelentett be. Ez nagyjából 20:15 körül történt.
Az emberek távoztak a tüntetés helyszínéről, és átsétáltak a Lánchídon, mert valamiért pont érdekelte őket a Clark Ádám téri tüntetés. Én a tömeg közepén haladtam. Nagyjából a budai pillérnél jártam, amikor láttam, hogy rendőrautók kanyarodnak a hídfőkhöz, és lezárják az úttestet. Az addig csak a járdán haladó emberek egy része erre lement az úttestre is, mert a járda elég zsúfolt volt. A Clark Ádám téren én a Sikló állomásához mentem, mert oda volt bejelentve a következő tüntetés, és épp két ott álló taxist kértem meg, hogy menjenek el, mert itt útban lesznek, fuvarjuk meg úgysem lesz, amikor a Lánchíd irányából jól ismert megafon-recsegés csattant fel. A rendőrség felszólított bennünket, hogy távozzunk, mert be nem jelentett tüntetésen veszünk részt.
(És ezt innen folytatjuk holnap, mert mindjárt elalszom a billentyűzeten...)
(Tomcat - Bombagyár.hu)